Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Esküdt ellenségek – McLaren vs. Ferrari

2008.02.20


A Ferrari és a McLaren több mint 30 esztendeje rivalizál a Formula-1-ben.

A Nigel Stepney és Mike Couglan információcseréje által kirobbant kémbotrány miatt a McLaren és a Ferrari is kellemetlen helyzetbe került. Az ügy a két istálló közötti, évtizedek óta dúló rivalizálás újabb árnyoldala.

A Formula-1 történetének két legsikeresebb csapata foggal-körömmel, minden eszközt bevetve harcol egymással a bajnoki cím megszerzéséért immár harminc esztendeje. A pályán és azon kívül is.

Az első bajnoki összecsapásra az 1974-es esztendőben került sor, amikor Clay Regazzoni (Ferrari) és Emerson Fittipaldi (McLaren) csapott össze.  A döntő küzdelemre az évadzáró USA Nagydíjon (Watkins Glenn) került sor. A sportrajongók két úriember civilizált küzdelmének lehetettek szemtanúi a végső diadalért. A Ferrari hibát vétett, Regazzoni a tizenegyedik helyen ért célba, Fittipaldi pedig egy negyedik helyezéssel bajnoki címet nyert. 

Két esztendő múlva a Ferrari és a McLaren két fronton harcolt: a pályán, és a sportbírók előtt. James Hunt (McLaren) és Niki Lauda (Ferrari) küzdelme során a sport több alkalommal is háttérbe szorult.

A viták akkor kezdődtek, amikor Huntot egy szabálytalan szárny miatt kizárták. A Sportbíróság júliusban helyt adott a fellebbezésnek, így Hunt visszaszerezte a győzelmét.

A Ferrari korábbi sportigazgatója, Daniele Audetto az évek multával is úgy véli: "A csalás az csalás. A hátsó szárnymagasságot nyolcvan centiméterben maximalizálták. A McLarennél pedig nyolcvanegy centiméter volt, így nem felelt meg a szabályoknak. Hogy miért változtatták meg a döntéshozók az ítéletüket? Azért, mert úgy ítélték, hogy ez nem jelent előnyt. Na kérem!"

Ez még csak a kezdet volt.

Brands Hatchben a Ferrari versenyzői Regazzoni és Lauda összeütköztek egymással, az esetnek azonban Hunt is részese volt. A McLaren csigatempóban haladt és egy vészkijáraton keresztül tért vissza a boxba.

Ez újabb vitákat szült. A futam újraindítását megelőzően Audetto és a McLaren korábbi csapatfőnöke Teddy Mayer is saját nézetéről akarta meggyőzni a versenybíróságot, miközben a közönség követelte, hogy a hazai hős visszaállhasson a rajtrácsra. Hunt autóját sikerült megjavítani, elfoglalta a helyét és diadalmaskodott.

A Ferrari fellebbezést nyújtott be. A tárgyalásra Niki Lauda nürburgringi balesete után került sor, így együttérzésből az olaszoknak adtak igazat.  

Monzában, a Ferrari hazai versenyén illegális üzemanyagot találtak a McLaren és a Penske (John Watson) tankjában, így a rajtrács végén kellett felsorakozniuk.

Audetto elmondta, hogy ennek semmi köze sem volt a Ferrarihoz. "Itt nincs min vitatkozni. Ha túl magas az oktánszám, akkor nincs miről beszélni. A döntést nem a Ferrari hozta, hanem a versenybíróság."

Az évadzáró futam Fujiban került megrendezésre, amelynek a végkimenetelét biztosan sokan ismerik: Niki Lauda lehetetlen körülményekre hivatkozva kiállt a versenyből. A nürburgringi baleset után nem akarta kockára tenni az életét. "A legaljasabb az egészben az, hogy a versenyzők megegyeztek abban, hogy ha a körülmények miatt a pálya rosszabb állapotba kerül, néhány kör után kijönnek a boxba. És a körülmények valóban rosszabbak lettek. Sajnos Laudán kívül senki sem tartotta magát a megállapodáshoz." – mesélte Audetto.

Daniele Audetto úgy véli, hogy a McLaren ellopta a Ferrari bajnoki címét. "Morálisan nézve a McLaren akkor ellopta a bajnoki címet. Nem kizárt, hogy a Ferrari elnöke, Luca di Montezemolo emiatt veszi fel a támadó állást a McLarennel szemben és ezért ragad meg minden adandó alkalmat arra, hogy 'visszaadja'. Ő szívvel lélekkel Ferrariért él. És vannak sebek, amelyek soha nem gyógyulnak be."

A Ferrari Hunt leigazolására törekedett

Hunt a csapatok közti nézeteltérések ellenére is nagy népszerűségnek örvendett a Ferrarinál. Ami kevésbé ismert, az az hogy Hunt majdnem a maranellói istállónál versenyzett az 1978-as esztendőben.

Audetto így idézi fel az eseményeket: "Enzo Ferrari megkért, hogy szerezzem meg Jamest. Valakit találnunk kellett Niki Lauda helyére, aki Brabhamhez igazolt. Hunt akkoriban nagyon gyors volt. Az 1977-es monacói edzést követően Lanciámmal Olaszországba vittem, ahol egy titkos helyen ültünk le beszélgetni Piero Ferrarival. Kézfogással pecsételtük meg a megállapodást, hogy a jövőben együtt fogunk dolgozni. Minden pontban sikerült megegyezni. De ekkor egy probléma merült fel: Huntnak mint a Ferrari versenyzőjének a FIAT csoportot kellett volna képviselnie. Ez ütközött General Motorsszal kötött hosszú távú szerződésével. Ezzel az ügy el volt intézve."

1977 júliusában a tehetséges Gilles Villeneuve debütált a McLaren színeiben a silverstonei futamon. Teddy Mayer nem akart szerződést hosszabbítani a kanadai versenyzővel, ezért a Ferrari lecsapott rá.

A következő években enyhült a viszály a Ferrari és a McLaren között, miután nem volt olyan kiélezett a küzdelem. Ez megváltozott, amikor Ron Dennis átvette a stafétát. Új feszültségek generálódtak a pályán és azon kívül is.

A McLaren korábbi tervezője, John Barnard Porsche elvek alapján alkotta meg a TAG erőforrást, amelytől jelentős előnyt vártak. Majd a Ferrari 1983-ban szabálymódosítást harcolt ki, így kötelezővé tették a lapos padlólemez alkalmazását. "Ezáltal az új csomaggal elérhető előny ötven százaléka semmisült meg. Ez egy elkeseredett csata jele volt számomra."

Kilenc év elteltével újra a McLaren és a Ferrari csatázott a bajnoki cím megszerzéséért. A pilóták között higgadt küzdelemről lehet beszámolni.

A pályán kívül viszont annál jobban elszabadultak indulatok. Ron Dennis egy cseppet sem örült annak, hogy John Barnard a Ferrarihoz igazolt.  "Számos más mérnök is át akart igazolni velem együtt. Ron ekkor felvette a kapcsolatot Marco Piccinini-n keresztül az idős úrral, és tűzszüneti megállapodást kötött Enzo Ferrarival a technikusok átigazolási ügyében.  Úgy gondolom, hogy Ron attól tartott, hogy számos szakembere a Ferrarihoz igazol. Több mint fél évbe telt, amíg néhány embert át tudtam vinni a Ferrarihoz. Talán akkor kezdett el Ron a Ferrarira összpontosítani." – árulta el Barnard.

1990-ben a McLaren győztes versenyzője, Alain Prost a Ferrarihoz igazolt. A francia pilóta megelégelte, hogy Ayrton Senna ellen kell küzdenie Dennis csapatában. Senna és Prost az 1989-es évadzáró futamon összeütköztek, amivel betelt a pohár az akkor háromszoros bajnoknál. A McLaren mérnökei továbbra is átigazoltak a Ferrarihoz, és fordítva. A McLaren megszerezte Gerhard Bergert, és Giorgio Ascanelli mérnököt is. John Barnard a Benettonhoz igazolt, akinek helyét a Ferrarinál a McLaren szakembere Steve Nichols foglalta el.

A rivalizálás másik frontvonala: a Marlboro. A piros-fehér McLaren versenygépek az 1974-es esztendő óta szimbolizálták a márkát, de a Ferrari is szponzori támogatásban részesült a Philip Morris európai központjától. Ezért John Logan volt a felelős. "Egyértelmű volt, hogy a Formula-1-ben a McLaren és a Ferrari játssza a főszerepet. És mindig fennállt a veszély, hogy a dolgok kicsúsznak az irányítás alól. Továbbra is úgy gondolom, hogy a viszályok a sportbeli rivalizálásokból erednek, amelyek kölcsönös tiszteleten és büszkeségen alapulnak."

"Ez különös intenzitást kölcsönöz a küzdelemnek, olyan mint amikor egy város két focicsapata harcol egymás ellen. A Renault és a Ferrari között nem lehet ekkora feszültséget kelteni. Hiányzik a történelmi háttér."

A Ferrari a kilencvenes években visszaesett, a Williams és a Benetton játszotta a meghatározó szerepet. Az ellenségeskedés tüze újra felcsapott, amikor a korábbi Peugeot csapatfőnöke, Jean Todt a Ferrarihoz igazolt. Csalódott volt, hogy a Peugeot nem akart saját autót építeni. Inkább motort gyártottak, mégpedig a McLaren istállónak.

Jean Todt érkezése után a Ferrari reneszánszát élte át. Michael Schumacher – a McLaren új partnerének, a Mercedesnek a növendéke – is a Ferrarinál folytatta pályafutását. A Philip Morris úgy határozott, hogy csak a Ferrarira épít. Ron Dennis csapata a piros-fehér köntösét szürkére cserélte a West támogatásával. Az újjászületett Ezüstnyíl megnyerte első versenyét. A nem túl jó megbízhatóság meghiúsította, hogy a McLaren-Mercedes a bajnoki címért harcoljon az 1997-es esztendőben. A csata Schumacher és Jacques Villeueve között dőlt el Jerezben, szintén egy ütközéssel.

A Ferrari – McLaren rivalizálás újabb epizódja kezdődött, amikor Mika Häkkiken és Michael Schumacher harcoltak a bajnoki címért. Ebben az évben történt, hogy Michael Schumacher Belgiumban meg volt győződve arról, hogy Häkkinen csapattársa, David Coulthard csapdába csalta őt. Schumacher címszerzését 1999-ben a silverstonei balesete hiúsította meg. Eddie Irvine teljesítményével a Japán Nagydíjig életben tartotta a Ferrari bajnoki esélyeit.

Botrány Malajziában: az FIA egy légterelő elemet illegálisnak nyilvánított, majd a futamot követően a szövetség mégis legálisnak minősítette az aerodinamikai konstrukciót, így a bajnoki cím sorsa Suzukában dőlt el. Az egyéni cím a McLarenhez (Mika Häkkinen), a konstruktőri pedig a Ferrarihoz vándorolt.

2000-ben a Ferrari Jody Scheckter 1979-es diadala után újra egyéni címet nyert Schumacher révén.

A technikuscsere tovább folytatódott: 2004 áprilisában Nichloas Tombazis a Ferraritól a McLarenhez igazolt, 2006 márciusában visszatért Marnelloba, ahol kellemesebb légkör uralkodott.

2006 végén Kimi Räikkönen is átigazolt az olasz csapathoz, Dennis pedig megszerezte a Ferrari szponzorát, a Vodafone-t. A telekommunikációs támogató váltásában John Hogan is nagy szerepet játszott.

Barnard úgy véli, hogy a Ferrari és a McLaren közti rivalizálás oka az, hogy Ron Dennis és Jean Todt két teljesen különböző személyiség. "Azt hiszem, Ron mindig egy új Enzo Ferrari akart lenni. Ha nem így van, akkor miért épített volna egy szupersport autót? Minden Ferrari mintára történt. Soha nem a pénzről szólt a történet Ronnál. A probléma az, hogy Ron nem Enzo.  Az öreg Ferrari igazi egyéniség volt, így senki sem válhat Ferrarivá. Elképzelhetőnek tartom, hogy ez Ront nagyon bosszantja."

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.